motto: "Ne mondd meg mit tegyek, 's nem mondom hová menj!" (ősmagyar bölcselet)

És igen! Még mindig a sötétbarnaság. Bár itt-ott mintha világosodna... Újabb kókuszkés a PTA-KOKI Késmúzeumában. Hátha egyszer Koba-földön szenvedünk hajótörést. Akkor életet menthet a tudás. Harmadik kókuszkésünk egy karcsú, bambusznyelű kis "gavallér" szalonnázó. Köszönetünket fejezzük ki Toca Abaltsalona királynőnek, a rokonságot ápoló Hunapokhuki-szigetek urának nemes ajándékáért. Arrafelé a mai napig használják EDC-ként. És mivel egy vasuk sincs, teljesen fémmentes. Viszont szépen látható rajta a biodamaszkolás.
A palinézők elsődlegesen tengeriharcsa-szalonnát fogyasztottak vele uzsonnára, de reprodukciója a mai - házilag készült, puhára főzött - kitűnően fűszerezett napocai szalonna-reprodukció élvezetét is segíti. Ha elkészült, míg el nem fogyott, napokig ették, onnan a - mára már eltorzított - neve. Az étek a valaha magyarok lakta Fincsi-szigetekről (ma Fiji) származik, onnan terjesztettük el világszerte. Magára valamit is adó hagyományőrző ma is kókuszkéssel eszi.
Persze a hunmagyorek kivonulása után jelentős mértékben csökkent a kulturális szint a szigeteken, láthatóan nemhogy a kókuszegyengetést, de még a bambuszkard megélezésének tudományát is elfeledték. Érdekes néprajzi dokumentumjellegű pillanatfelvétel Anulu Kaki herceg találkozása a civilizációval.
Ezért kell megőrizni a természeti népeket eredeti állapotukban, hogy könnyedén pofánverhessük őket. Mennyivel könnyebb dolog lenne (másoknak), ha még mi is nyereg alatt puhítanánk a lóhúst... De ez nem idevaló, messzire vezető téma lenne, más topikokban...

Úgyhogy maradjunk a késnél. A penge vastagsága 3 mm, hossza 74 mm, a kés teljes hossza 165 mm. Anyaga lapított kókuszdióhéj, ősi bambuszhorgászbot, kókuszspagóca és ilyen-olyan ragacsok. Az egész méhviasszal stabilizálva.