Sötét napok ezek a PTA életében. A sötétbarna kések napjai. És még tartanak. A 2012-es világvége- baromságok szerint már régen a trópusi övezetben kellene leledzenünk... Azért még felkészülhetünk, használjunk ottani bioanyagokat. Merthogy ki tudja...
A magyar Nemzeti Kókusz nem üres! Valami lötyög benne... (:-D)

Új utazás, új eszközök. Ebben az esetben a PTA-KOKI (Kókuszkés Kutató Intézet) végezte a szakmai irányítást. Pál vezér népe, a palinézők (ma polinézek) nyomába eredtünk. Személyes gyűjtés. Köszönet a két szomszédnak, Al di Kapome és Lüke Lidi néni virtuális tagunknak, a restaurálandó anyag beszerzésében mutatott kedves segítségükért. Kókuszdió, disznókézcsont, kókuszrostspagóca, pálmakönnye pálmahamuval, házi kókuszzsír. Ennyiből áll. A kés teljes hossza 11,8 cm.
A szúrásteszten máris kiválóan teljesített.
A penge csak 56 mm hosszú és 3,5 mm vastag kókuszdióhéj, így a viselésébe a helyi tengeri sünök sem köthetnek bele. Elkészítése mutatja a bennszülötteknek átadott ősmagyar technológiát, a kádár* féle tüzes-vizes** dongahajlító hőkezelésnek az inverzét. Azóta van náluk helyi OKJ-s dióhéjkiegyenesítési tanfolyam.
A kés mind a mai napig használatos a palinéző lányok között. Ha nem szimpatikus pali akarja őket megbökni, akkor rituálisan megbökik, tehát ez elsősorban egy önvédelmi EDC...


* Nem mint János, hanem mint a szakma. (:-P)
** Nem tévesztendő össze Ménrút (Ronda Ló) büdösláb indiánná vált viking-magyeri rokonunk amerikkiai tüzesvíz-terjesztésével. (:-))