PTA-KOKI Késmúzeum... A sötétbarna napok folytatódnak... Még mindig kókuszkés, most mint kulináris EDC segédeszköz. Elsősorban növényevőknek készült és így kizárólag kókuszt tartalmaz. Csont nélkül. Ezenkívül megfigyelhető rajta az ősi aszimmetrikus forma, amit a jakut csontkésnél már láttunk. Látszik itt is a hiányosságból erény kovácsolásának ténye. De meglehetős bökő és elfogadható vágóképessége okán a palinézők - mint a jakutok - hordták EDC-nek is. Méretéből és fémmentességéből adódóan akár jóféle "utolsó esély" eszköz is lehet(ett).
Az aszimmetria jelen esetben nem a fagyott hal indigirkásítását, hanem az éretlen kókuszdió-zselé kikaparását, a puhára főtt zöldség bepofázását, normális embereknek pedig a főtt-sült hal, kagyló, malac elfogyasztásának kulturált lehetőségét segíti elő. Egyes szigeteken a hittérítők által terített rizskása, valamint az adományozó sikerorientált elfogyasztásában* is szerepet játszhatott. Bár az utóbbitól semmi eredményt sem várhattak.
A penge szúráshossza 62 mm, vágóélhossza 2x80 mm, vastagsága 3,1 mm, legnagyobb szélessége 33 mm. A kés teljes hossza 152 mm. Házi kókuszzsírral impregnálva.
Mondjuk ennél is - mint a kókuszkések mindegyikénél fennáll a "Fülig Jimmy effektus" lehetősége. Vagyis az "– Uram! A késemért jöttem! – Hol hagyta? – Valami matrózban. ....." ** Ezért is tértek át később folyamatosan a bambuszpengére. (De mi még nem... :-))



* A hittérítő zsíros, büdös, rágós, ízetlen, erősen kell fűszerezni. Az agya - a Dr.James McConnell-féle kísérletek alapján is - teljesen értéktelen. Magára valamit is adó bennszülött csak rituális tiszteletből fogyasztja. Manapság ez persze már csak történelem, az utolsó emberevőt még a múlt század derekán megették.
** Itt konkrétan a részletre történő késbennehagyásról van szó. A penge marad a páciensben, a markolat a kezelővel együtt távozik.