Tartsunk egy kis kiridashi-szünetet. Mert több nap mint kiridashi...

Előszó. Az amerikkok polgárháborúja. Tudjuk, amikor az északi gyárosok összevesztek a déli ültetvényesekkel, hogy kinek dolgozzon a n****r. Már akkor is értettek a reklámhoz, jó nagy (fekete)feneket kerítettek a dolognak, mint később a két világháború után. Pedig csak egyszerűen a jenkik megtámadták a délieket és visszarángatták őket az "unió"-ba. Hogy legyen mezőgazdaságuk meg ipari piacuk.

Érdekes, hogy az agresszorok által '49-ben megszállt Magyarország megvert katonái "odaát", az Újvilágban szinte egy emberként csatlakoztak az agresszor északiakhoz...
Nem így Pitekusz Jóska bá', aki Joe Pith néven tábornokként küzdött Dixiland szabadságáért.
Végrendeletében a fegyvereit a PTA-ra hagyta. Mostanra keveredett ide a csomag, hiszen a hivatalok barmai lassan őrülnek. A tartalma egyetlen kés, Joe bácsi konföderációs, D-guard bowie uzsonnakése, egy viaszhenger és az öreg kalapja volt.
A többi elment lefoglalásra tiltott katonai titok miatt (mint pl. a kováspuska) továbbá jogész és egyeb költségekre, vámra, adóra, papi tizedre, ellopásra, a postának már nem is maradt...
Mivel "jaj a legyőzöttnek", a déli kések pengehosszát a jenkik 80 mm-ben maximálták, vastagsága 2 mm, a teljes hossza 129 mm lehetett. Lett.
A kés Joe bácsi sajátkezű munkája. A pengeanyagot Imrik mester biztosította neki, a D-guard hadizsákmány sárgarézküszöb, a markolat fehérfarkú szarvas(marha) csontja.
A kés markolata köztes méret a törp és az ember között, 2+1 emberujjal jól fogható, de yetiknek, vukiknak és vágókészség nélküli balfaszoknak nem való.
Az öreg Pitekusz Jóska bá' kése mindig előkelő helyen lesz tisztelve a PTA Késmúzeumában hiszen még az idegen hazát is védte... És időnként énekeljük el kedvenc nótáját is...