Há'derűre há'ború. Már több mint 100 évvel ezelőtt, amikor még éljenezték a háborút. Megjegyzem ilyen marhák manapság is bőgnek. Aztán sírnak. Node a lényeg a lényeg, Doberdó. És egy rokon aki hazajött. És nemcsak gondolati, hanem tárgyi emlékeket is hozott. És kézen-közön a PTA Késmúzeumba került néhány darab. Most nézzük a legfrissebben restauráltat.
Ráérő idejükben a katonák érdekesebbnél érdekesebb elfoglaltságokat kerestek, mielőtt megint
céllövészetre mentek, hol lövésznek, hol célnak. Most a nagy vázahüvellyel nem foglalkozunk, csak a rajta billegő kiskéssel.

Az eszköz a lövészárokban közönségesen előforduló anyagokból, reszelőből, töltényhüvelyekből,
gyantából, csavarokból, réz kétfillérből készült. Az autenticitást minél jobban megőrző restaurálási folyamat során az eredeti anyagok kerültek felhasználásra, kivéve a katonazenészek hegedűgyantáját, amit műgyantával pótoltak. A tábori vándorköszörűstől ebédszünetében kölcsönkért szerszámjával kialakított penge élével nem sokat kellett foglalkozni. Ígyis-úgyis vágott.


Persze a kiskés nemcsak l'art pour l'art készült. A szokásos - tábori postával érkezett - otthoni levelek bontásán kívül kulináris célokra is használták. A helyi viszonyok ismeretében békanyúzásra, nyársonveréb előkészítésére, sőt ürgepörkölt alapanyag gyártására is alkalmazták. Egyrészt a silány tábori ellátás feljavítására, másrészt nem volt túl praktikus a szurony a finomabb munkák elvégzésére, arról nem is beszélve, hogy esetleg nemrég még az ellenség beleiben tartózkodott.


Természetesen a szakácsművészetüket a hazulról hozott szakácskönyv is segítette.
Noha manapság egy ilyen lakoma a dúsgazdagoknak való, hiszen a 25 000 Ft/darab verébből
személyenként legalább hetet-nyolcat kellene ki- és elkészíteni. De azért én nem irigyelem az ősöket, ők valószínűleg kevesebbel is beérték. Pláne, hogy utolsó filléreiket is felhasználták a késkészítéshez.


A verebek mennyiségi beszerzéséhez ágyút használtak. Egy fa alá beállítottak egy tarackot, és ha már kellő mennyiségű veréb összegyűlt a fán, akkor elsütötték. A verebek nagy része a dörrenéstől szívrohamot kapott és lepergett a fáról, a vitéz uraknak csak össze kellett szedniük.
A kés stabilitását a végigérő markolattüske biztosítja, a végén csavarbiztosítással.


Az agresszív pengehegy bármit átbökött, legyen az boríték, vagy békacomb. Elvileg a nyársonnyúl szalonnával való tűzdelésére is alkalmas lehetett, de a nagy ricsaj miatt a gyáva nyulak messzire elkerülték a frontvonalat.

Végül a méretekről pár szót. A penge 2x7x81 mm-es, a markolat 77 mm hosszú. Az anyagok se
maradjanak ki. A penge rohadtkemény TSTM reszelőacél, a megmarkolat a lövészárok alján kilóra
heverő töltényhüvely, az egyéb frinc-francok mint a kétfilléres, vagy a rézanya minden jobb
bakazsebben előfordultak.