Miután már a fényt is ki tudjuk vonni a Napból és kis hengerekben tudjuk tárolni, pihenésképpen nézzünk szét késügyben a testvéri nipponlakók házatáján.

Ősidőkben, még a Bandzsi-korban, Ichi Furamuki a Kaki Maru kiridashihalász hajó kapitánya különös lényt látott kiemelkedni a lomhalmokból. Matsimochi, a hajó krónikása le is rajzolta az esetet. Képünk lényegazonos rerkonstrukció.
Megcsípték, mint dér a hecsedlit, és - korukat megelőzve - még a hajón használatra készre preparálták. Mivel Furamukinak volt egy 's más a rovásán, megelőzendő a teljeskiőrlésű fuguvacsorára történő meghívást, illetve az utána kötelező önmataharit, a különös kiridashilényt urának, Hashitashi ókiminek ajándékozta. Teltek múltak az évszázadok, és mivel sem előtte, sem utána ilyet nem találtak, az értéke nőttön nőtt.
Túlélte a történelem viharait. Túlélte a kínai inváziós kísérletet is, amikor Tsetselenntsüng császárnő inváziós flottáját csak a Pukisaga (= Isteni Szellenet, v.ö. Szent Szellenet) segítségével sikerült elhárítani. De ez egy külön történet... (forrás: a Washiki Shimbun múlthavi cikke)
A kiridashi-t anno őfelsége Kamu tennó ajándékozta megbecsülése jeléül a PTA Késmúzeumának. Anyaga T12 (Tennó12) acél, vágóéle 62 mm, élszöge kuruc fokos, vastagsága 5 mm, teljes hossza 150 mm.
Az ősi Nihon-vonal további reményteljes EDC késérdekességekkel szolgálhat. Vagy nem. De az biztos. Mert ami késik, az múlik...