Szibéria, amikor még arrafelé járkáltak a törpelődök... Akkor sem volt valami álomhely. Keményen fel kellett dolgozni mindent.
A kés teljesen rémszarvas-alkatrészekből készült. Más ősnépeknél is találtak hasonló eszközt, az amerikkok jámborszarvast, az őshunorok hímszarvast, esetleg tánszarvast használtak.
Az őslelet dr.Szicsasz Szobákovics Igyinahuj professzor (DeliriumTremens Egyetem, Alkalmazott Alkohológia tanszék) ajándéka a PTA részére. (Érdekesség, hogy a professzor úr kedves papája eredetileg Szobáka Lajkaevics Igyiszudáka volt, de a nevét anno nem tartotta elég forradalminak, így felvette az Igyinahuj nevet. De ez már egy másik történet...)


Figyeljük meg az agancsból készített, finom microserrated pengét. Évezredekkel ezelőtt feltalálták a szendvicsszerkezetű pengét is! A belső, cellás kialakítású rugalmas rész és a külső kemény vágó és kaparóél nagyszerűsége egyszerűen lenyűgöző.
Könnyedén vágja a csavart is, és a penge éle semmit sem változik utána. Ugyanúgy nem borotvál, mint előtte!


A markolat pataszaru, csodás áttetsző opálos fényű, a szibirnyák törpmesternek arra is volt gondja, hogy a stabil fogás érdekében megfelelő bemélyedéseket alakítson ki rajta.
A markolat és penge rögzítése is a környezettudatos élet remeke. A rémszarvas gyomrában talált utolsó előtti harapás jól felpuhult rostanyagával befonva, az agancsra tapadt fenyőgyanta-maradék és a szarvaspöri bográcsaljáról lekapart korom segítségével készült ragasztóval rögzítve, némi zsírral stabilizálva tökéletes egészet alkot.