Akkor csigázódjunk elfelé tovább, ismét egy csigakés, ezúttal nem kiridashi. Ősibb forma. És anyaga nem is reszelő. (Nyugi, van még... :-))) )
Egy rezes trombitacsiga, avagy Taknyoncsusz fakaputosz var. töff, a rézkorból.
Ez a példány az inkák földjéről származik, de todományos ökörkörök nem egyeznek, hogy Pál inka, Kal inka vagy esetleg Kövid inka ráhatására készült el.
Az inka, inkább, de leginkább a chechepuya civilizáció is készített ilyen elpékesztően kifinomult nyúzóalkalmatosságot. A mai napig vita trágya, hogy az inuitok, vagy a hottentották voltak a késforma eredeti feltalálói. De gondoljunk csak az Undok-hegységbeli elveszett magyar törzsre, a barlangi bélákra. Akár ők is hozhatták ezt a nagyon pöpec kis késformát az egyik őshazából.
Persze nem kell mindig jóra-lóra gondolni. Lehet, hogy csak valakinek nagyon bökhette a kezét az akkoriban divatos nyélforma, így gondolt egy merészet és feltekerte, mint rocker a hangerőt.
A díszítés méginkább egy szertartási nyiszatolóra utal. Bár a ketchup nyelven írt hieroglikövek nem említik, hogy viviszekciós ünnepekkor használták volna.
A hieroglifák meg mára elkorhadtak.
Az ajándékozó őslakos ketchupa hölgyemény, Tsuntsimokutsi Kichipicha szerint ez inkább egy női EDC lehetett. A komplett kérdéskörről a todományos ökörkörökben mérvadónak számító Periódico Nistafiesta is értekezett, érdemi állásfoglalás nélkül. Mindenesetre ez a ma fellelhető egyetlen példány, így értéke felbecsülhetetlen.
Ezért - szokás szerint - a PTA hálája örökké az adományozó nyomában fog lihegni. (Miféle kokaültetvény??? Olyat nem is láttunk útközben... :-P)
Méretei 70 mm hossz, 40 mm ívelt vágóél, 4 mm vastagság, anyaga fakapucsúsztató+ütköző vörösréz lemez továbbá néhány nemdrágakő.