A PTA-BASZKI Késmúzeuma újabb csodálatos darabbal gyarapodott. Az Óceániában kalandozó, a híres felfedező Thor Thathál által vezetett Tiki -Taki expedíció bennszülött evezőse, a PTA levelező tagja, Durung Gusti juttatta el ide ezt a specialitást, a kígyókést. Ősi darab, de sikerült kicseleznie Summanto tábornok kobzos nemzeti gárdáját, így az eszköz nálunk vált közszemlére tehetővé.
Gusti egyébként büszkén vallja, hogy a nyolcadik magyar vezér Pál, és ezzel a palik törzsének leszármazottja. (Palinéző, mert felnéztek a vezérre, mai kicsavart kozmopolita elnevezéssel "polinéz".) Később Pál vezér átutazott az amerikkok földjére, és ott ezen néven inka lett. A kilencedik vezér Béla törzse a barlangi bélák, a dél-amerikkiai Undok hegységből is bambultak. Ez viszont már egy másik történet lenne, de nem az EDC, hanem az LKA (lábon kihordott agyhalál) topikban...
Ne lepődjünk meg. Arrafelé a vashiány nagyon komoly dolog volt, fa se nagyon nőtt, a csontot pedig megették a kutyák. A vashiányos ember kénytelen volt még a kését is fűből, egy ottani speciális fűfajtából, a bambuszból készíteni. Ez volt a hasított- utáni csiszolt bambuszkorszak fénykora. A penge bambusz, a markolat bambusz, a ragasztó friss bambusznyál.
Szemmel láthatóan ez a Jáva, Bali, stb. szigeteken használatos krisz őselődje.
A klasszikus pengeforma egyértelműen bökésre kihegyezett és a hullámok a páciens hullává válását segítették elő. A szívós anyagú kés akár kétszer-háromszor is használható volt ilyen célra. A tesztelések szerint a margarint viszi mint a vajat és ez semmit sem vesz ki az éléből. A készítők évezredes jövőbelátását bizonyítja, hogy az eszköz különösebb gond nélkül bontja a 21. századi borítékot is. Ehhez képest Nosztredámusz egy pacipucu.
Pengevastagság 5 mm, pengehossz 181 mm. A kés teljes hossza 280 mm, súlya 35 gramm.
A csende-sóceáni (= sok sziget a sósvízben) palinéző-mélánnéző népekkel való rokonság bizonyítéka ez a Lucakés is. Már az ómagyarok is hódoltak a rituálénak. December 13.-ára el kellett készíteni, fémet nem tartalmazhatott csak faneműt, méhviasszal kellett érlelni a téli napfordulóig. A nadrágban kellett becsempészni a közösségi sámánjurtába, aholis egy hölgynemű kezébe adva menten kiderült,hogy tündér-e vagy meg lehet-e (hogy) boszi.
Na kíváncsi leszek... :-)

forrás: PNV