Megint kések, de nem én. Most egy önvédő EDC bökő, az ünnepi aktualitás jegyében...

A kis praktikus acél kardélről már volt szó korábban, most nézzük az őscsontkori őselődjét.Hétvégeken a lányneműek ezzel mentek a "Csűrdöngölő" diszkóba.
A teljes fémmentesség nem a fémkeresőkapuk miatti, csak akkor még nem találták fel a fémeket.
A kardélre hányás is hiányzott még, merthogy a kard is ismeretlen jószág volt akkoriban. Viszont ha valaki Etelka közére volt kíváncsi annak akarata ellenére, akkor bizony könnyen tökönszúrva találhatta magát. A használata később kiterjedt. (Hiv. mű: Finn Ugorka - Tökönszúrom magamat.) Anno dacumál az Országjurta előtt volt szobor aktuális, témahű másolata:
Todományos szenzációként először találkozhatunk a történelem folyamán ősi magyar találmányunkkal, a mozaikszegeccsel. A mester jóuja nyilván elfogyott, ezért használt szarut, de ez nem csökkenti az értéket, mert keretezi a lényeget. Van benne mélyvörös mahagóni, külön kis bennsőséges szertartással elefántcsonttá ütött hófehér marhacsont, és - hogy a hívők se nyafogjanak - zöld tüzű malachit is. (A Malachívőkről és szertartásukról "Az Sült Malacnak imádása kakukkfűvel, bazsalikommal, rozmaringgal és foghagymával." c. műben olvashatunk, de az egy másik történet lenne... Mint ahogy az aldislámpa fénye is...)
A színhasználat ténye egyértelmű bizonyíték arra, hogy a sok félretudással ellentétben a három szín már az őscsontkorban is a magoriak színe volt. A hét pötty jelzi a hét vezért. A központban a reményteli Főt. Körülötte az erős vérű hat Ékonyt. Az egész pedig a hófehér lelkű hű nép hűségözönében úszik, hiába veszi őket körül az egyre inkább szaru.
Bökőhossz tövig 75 mm, teljes hossz 116 mm, a vágóél sünmétéke 120 mm. Jól látható az öntudatos szögek versenyében nyertes, a Vörösvér érdemrenddel kitüntetett élszög is.