Maradjunk egyelőre még az evolúció segítségével nemesen egyszerűvé fejlődött reszelőbőrűek rendjénél (kiridashi osztály) és nézzünk meg egy lopakodó fenékenjárót. (Raspolyicus nixradari var. poponchuss) Nem mutatja ki a radar!
Már a formája is láthatóan japáni, időnként egy-egy példány a nihoni vizekből átkeveredik az amerikkok földjének nyugati partjára és elbújik a fűben. De akkor sem szívja, ez lebecsülendő tulajdonsága! Ezt a példányt Untatamunka, írókéz indián találta ebéd utáni stresszlevezető, lazító sétája alkalmával a fűben. (az alábbi kép lényegazonos rekonstrukció) Tekintettel az írókéz-szíriuszi-magyar rokonságra és remélve némi barna tüzesvizet (a nyelvükön cvakk-cvakk-ot) eljuttatta a PTA Késmúzeumába. Természetesen a vöröskeresztes segélyt elküldtük neki.
A szögletes, masszív forma rejti a radar elől, és előnyös a prepper-csilisbabkonzerv nyitásánál is, bár eredeti hazájában inkább az összeállt ragacsosrizs aprítására használták. Hátránya, hogy a tenger sima fövenyén - bár szemmel láthatóan lelapult formája erre utal - mégsem tud rendesen elbújni.
Valószínű hogy a szárazföldi élet kedvezőbb számára, merthogy egyébként - nagy munkával - csak most rozsdamentes. És a fakérgen majdnem olyan észrevehetetlen, mint a pirosszemű zöldelefánt a cseresznyefán.
Teljes hossz 110mm, vastagság 5 mm, vágóél 25 mm, anyag a világhíres, a világban mindenütt előforduló, azaz univerzális T12 acél. Minden egyéb adat a PIA (Pithecus Intelligence Agency) felügyelete alatt 99 évre titkosítva.