Csibészke kése.
Ezt a különleges kést Rumcájsz, a jičini zsivány készítette fiának Csibészkének. Eléggé csehül érezte magát, amikor a barátságos suszterájból az erdőbe kellett költöznie, a fiát legalább egy saját késsel akarta kárpótolni. Íme a család, a kés készítésének időpontjában:
A Řáholec erdőben kószálva uzsonnakésként, vagy a nyársonsült békacombhoz való béka nyúzásához is alkalmazta ezt a békanyúzót a kis zsiványinas. Persze nem bizonyított, de ügyes gyerek lévén valószínűleg a villámgyorsan menekülő gombákat is fel tudta szedni.
Favágásra nyilvánvalóan nem volt alkalmas, de erre a műveletre még Csibészke is alkalmatlan volt. Bár nem jobban, mint az egyébként kiváló 420-as cseh acélkés.
Mindenféle bozótosban a bogyószedést is elősegítette, hisze azokból Manka kiváló mártásokat készíthetett - nem lévén növényevő a család - a nyársonsült béka- és egyéb combokhoz.
Igazi környezetvédő lévén nem használtak rettenetesen káros, bálnafullasztó műanyag zacskókat, ezért a bogyó- és egyéb termés gyűjtéshez nagyméretű lapuleveleket vágtak. Ezek esetlegesen eső esetén tökéletes esernyőként is szolgálhattak.
A kés igazán környezetvédő volt, hiszen készítéséhez csak természetes anyagokat használt Rumcájsz, az eszköz egyetlen természetfeletti alkatrészt sem tartalmazott.
A mosogatáshoz sem pocskolták a vizet, hanem harmatdús mohával végezték az összes tisztogatási műveletet. A késtisztogatást is. Pedig akkor még pudingfejű klímahisztérikák nem verdesték visítva a pucér popsijukat a földhöz, ha valaki vizet használt ilyesmire és nem tömény vegyszereket.
Mikor Csibészke zsiványtechnikus középiskolába ment, kapott egy nagyobb kést, ezt a kis békanyúzót pedig Manka, a mamája eltette az almáriumba. Aztán meg is feledkeztek róla. Most, a nyugdíjaskor kezdetén, dr.Csibész, az okleveles erdei útonácsorgó, zsivány emeritus megtalálta a gyerekkori kését és tisztelete jeléül, valamint ősei emlékére elküldte a PTA Késmúzeumnak. Emlékük - bizonyos korosztályban, szüleikben és nagyszüleikben - örökké él.
És végül a méretek (nem az ostobaságé, mert az végtelen, hanem a késé!): a pengehossz
