Macska a lövészárokban. Még mindig háború. A II... Közben az idő könyörtelen vasfoga elszállt felettük és a Föld is megkerülte a Napot jó harmincszor. Egy málenkíj robotnyik hagyatékából került a PTA Késmúzeum tulajdonába a következő bicsak. Foglalkozását tekintve kuznyec lévén, a ritka ráérő idejében a rendelkezésére álló anyagokból kuznyecolt egy bicsakot. A humorérzék fenntartása Szibériában is a megmaradás záloga volt.
 

 
A nyakán hordva, pláne praktikusan álcázva az őrség nem tudta elzabrálni. Tudatosította mindenkiben, hogy nagyon babonás és ezért hord a nyakában egy szerencsehozó nyúllábat*. A nyakban hordás persze csak megfelelő tokban volt kényelmes, ez látszott a nyúllábnak. Ez, mint bármilyen fegyver esetén - nem először a történelemben - egy kis szőrös muffban történt. Külön figyelmet érdemel, hogy a mai kor borotváltjához képest mennyivel természetesebb a szőrös tok. Igaz, a kis szőrös muff rendszeres karbantartásával foglalkozni kell.



A békától a kígyón át a csigáig bármit konyhakésszé lehetett varázsolni. Ha sikerült egy-egy keszeget is elkapni, annak előkészítésére is kiváló volt. A gombavadászatban is jeleskedett. Szóval - más nem lévén - ideális EDC (KGyN) kése volt az utazónak, avagy mint Egykő úr relativitás-elmélete alapján már köztudjuk:  "elméletileg minden relatív".



A Pithec Művek restaurációs csapatának alig volt valami munkája a késsel, szinte csak apróbb
tisztogatásra volt szükség. A kígyóháj kenőanyag még a szénacél pengét is megóvta a
rozsdásodástól.
Egyébként itt a kép, ami teljes életnagyságában bemutatja a vágóeszközt.

 

Végül a méretekről se feledkezzünk meg. A penge vastagsága 2,5 mm, anyaga TSTM-G szénacél**. A pengehossz 38 mm, a nyitott bicsak teljes hossza 88 mm.



*  Aztán ezzel biztatva magát felvette a nyúlcipőt, így jutott haza. Persze cseberből vederbe, de ez már egy másik történet...
** A gulágokon szokásos acélminőség, újkori méréssel 58-60 HRC-re edzve.