A 'köm tele van már a lökött töpörödött törpökrökkel és a tökölésükkel, most inkább nézzünk egy embernekvaló kést. Amellett hogy minden részegysége régi emlék - amire rajtam és kiscsaládomon kívül senki sem kíváncsi - összességében a gyermekkoromat idézi. Volt már szó róla - máshol - hogy csak a ház körül fellelhető ősi anyagokból építkezek. Akkor az ősök emlékére:
A penge feltehetően szénacél, mert miközben csiszatoltam nagyon fekete lett tőle a kezem.
Elpékesztően éles. Kitűnően meg is tudtam borotválkozni vele. Tudok egy holnap, vasárnap is nyitvatartó patikát, ahonnan majd pótolom a sebtapasz-készletemet.
A kés egyéb használati célra is megfelelő. A mai zsömléket simán keresztbeéri, a hosszú ívelt él jó vajazási képességet sejttet. Jövőre persze csak zsírozásit. És persze vágni azután is fog, mert jól viszi a száraz kenyérhéjat. De itt látható még egy kettévágott M12-es csavar is.
Mondjuk a sünök méretügyileg nem szeretnék - szúróhossz 93 mm - de ki nem teszi a tehén farka alá és húzza meg a bojtot.

Különben sincs még tokája neki. :-)))

És végül, ha a kés emberléptékű is, az itt megszokott nagyságú raklappal nem, de törpméretűvel rendelkezem. Íme:
Csak azért, nehogy valakinek raklaphiányérzete legyen és megrójon... :-)))