Az emelkedett Pitekusz* Jóska bá' CSA kése után térjünk vissza a földre, a Taknyoncsusz fajhoz. Ismét itt egy megvasult csiga, egy kúpcsiga kiridashi.
Egy - szaknyelven - Conus raspolyicus. Köztudjuk hogy nagyon veszélyes, különösen ha mérges. Leginkább Japánország kúp-lerájaiban fellelhető, de a túróizmus terjedésével bárhol a világon ráfaraghatunk vele. Leginkább fára. Vagy bármire, ami puhább nála.
Láthatóan mind felső-, mind alsó-csigafogást alkalmazhatunk faragás közben, de a hegyét ne ujjazzuk, mert ráfaragunk! Mert bár faragó, de bökő is.
Erre az ajándékozó, Kichihushi Hidetsuki madamgésa hálából - mivel a PTA tagok ottjártukkor rendszeresen útbaejtik műintézményét - külön felhívta a figyelmet.
Élő példa arra, hogy van ami mégsem sörbontó. Ez a szabályerősítő kivétel.
Mert bár a nemzetközi AS szabvány szerint meg van edzve és ereszkedve mint a banyacsöcs, azért a hegyével én nem feszegetném a kérdést. Különben is milyen őskonzi iszik üveges sört, mikor van dobozos is? Ahhoz viszont csak az öreg góbénak kell bicska...
Persze nincs vele gond, szúr-vág ahogy egy ilyen kiridashitól elvárható.
Nevének megfelelően (karandas => kiridashi) még az itthon előfordult legkeményebb (5H) ceruzát is gond nélkül megfaragta. Majd ezután - fenés nélkül(!) - könnyedén vágott darabokra egy keménytojást.
De a nyúzóteszt még nem ért véget, jött a keménypapír gyufásdoboz. Gond nélkül átütötte.
A teszt végére hagytam a próbák próbáját, a legkeményebbet, a borzadályosan golyóálló A4-es fehér géppapírt. Az sem volt ellenfél! És ezen rettenetes nyúzópróbák után pontosan ugyanannyira (nem) borotválta a szőrt a karomon, mint előtte.
Teljes hossza 102 mm, élhossza 32 mm, vastagsága 5 mm. Anyaga TSTM (II. vh előtti) reszelőacél. Szemmel láthatóan nagy barátja a sünöknek, egy alkalmas tokocskában nyakkésként is viselhető lenne. De nem adom, mert a PTA Késmúzeum - mint a haza - nem eladó.


Lábjegyzet: * A Pitekusz ősmagyar, honfoglalás előtti név. Kalandozva, találkoztak az ősök a kusz-kusz nevű étellel, de nem igazán vette be a gyomruk. Volt viszont egy ügyes cukrász, aki némi törökmézzel süteménnyé formálta. Ez lett a kusz-kusz pite, ami később pitekusszá rövidült és a feltaláló családnevévé vált. (forrás: PNV)