Az oroszlános kés. Szép emlékek... Pont mint dédanyám kenyeres és süteményeskése... csak az kétszer ilyen hosszú... volt. Felülete gyártóművi + több mint száz év. Háááát... elrepült felette az idő kegyetlen vasfoga. Azért az kis forró malackóla nem vált kárára...

A múzeumba került késnek viszont a története rendkívül hosszú és kanyargós. Eredetileg ungroszaxon gyártmány, a régi magyar Szólingben (ma Solingen) városából. A név onnan származik, hogy a város tanácsában csak egy szál ingben lehetett hozzászólni a vitához, bizonyítván a szóló szerénységét és megvesztegethetetlenségét...

Az ungroszaxonok vitték át a Lenyugvó Nap országába, majd Artúró Rudi, a nagyon király, az ősi magyar Sokteve (később Camelotra angolosított) várának ura ájándokozta Oroszlánszagú Richárdnak.
Richie király kiverte. Etilén (később Ethlinn) holdistennő tiszteletére. Ezüst félkrajcárokkal. A történészek szerint ekkor került bele az oroszlános beütő is. És innentől kezdve az oroszlán végigköveti a kés sorsát. Arturó királynak egyébként magyar gyökere volt, az ősnemesi lóháthy Túros család. Mai magyar leszármazottja Túró Rudolf.
Oroszlánszagú a háromkeresztes eredményű hadjárata során összefutott egy híres oroszlánölő maszáj zsoldossal Beruga Legeny-vel (neve apjáról: Legény) és néhánymillió legyével. A lóvalagi torma nem hozott döntést. A maszáj a kiskést kérte ő, a szaga és legyei távozásának fejében. Megkapta...
Ezután egy darabig evőkésnek használta a marhavérvételhez. Később a szomszéd boma lakója is szemet vetett a vérkésre, ezért elmentek a négushoz igazságért...
Így lett Hallé Szalicil őcsiszári fenesége, Núbia Oroszlánja az új tulaj. Tőle némi pofozkodás után Pampallini a világhíres digóniai oroszlányvadász és felvidító szerezte meg a tulajdonjogot. Erőszakosan. De ezen gazságon már a világ is felháborúdott. Már másodszor. Lám, az igazi ok mindig kiderül...
És még mindig nem ért véget a kés hányattatása. A szövetségesi barátságra tekintettel von Kanális tengeragy, a HTO (Hét Tenger Oroszlánja) cím büszke tulajdonosa, az Abcúg vezetője "kölcsönkérte" a digótól némi szalonnázáshoz, de a visszaúton elfogta őket a "Tripper Creek" jenki romboló és mint a közdisznóságra különösen veszélyes fegyvert Bull Shit kapitány elkobozta. (A pisztolyát nem, mert az nem fegyver, hanem önvédelmi eszköz.) Így került a fixbicsak az amerikkok földjére, ahol a kapitány a lányának, Holly Shitnek ajándékozta. A kobzosok Tinó di Langyos óta mindenütt egyformák...
De közel már a vég. Arrafelé, a Shit ház környékén sétált egy éjszaka véletlenül Sankale (Sonkalé) Hood, egy afroungromaszáj csuklyás és felkiáltott: Oh shit! És hirtelen egy nagy forgószél kerekedett és a kezébe sodorta a kést. És ajtóstól belökte a házba. Aztán kilökte az ablakon...
- Itt gebedjek meg ha nem így igaz dear, mr, sir, Officer! Eppeg vinni akartam az officeriumba, me' láttam hogy oroszlányos, akkor ungris, meg nem is az enyém. Kutya legyek ha nem igaz, dír perzekútor úr! Vauuuu, vauuúúú!

Így esett, hogy a helyi sheriff - titkos és nagyon különleges PIA ügynök lévén - eljuttatta a kést a legjobb helyre, a PTA Késmúzeumába. Van még derék, igaz kobzos... meg albíno holló... fekete hattyú... neonzöld disznó...

De nézzük a kés kiállítási formájátt a korabeli minimál-EDC zsebórával, zseblámpával és
gyomormelegítővel körítve.
A penge anyaga szemmel láthatóan feketeszén-acél, hossza 104 mm, szélessége 20 mm, vastagsága 1,5 mm. A kés teljes hossza 206 mm. A markolat BTD-láb, vinkófa, rézdrót és fehérített 500-as ezüst félkrajcárok.


forrás: a PNV (Pithecus Nagy Világtörténelme) több kötete, PTI (Pithecus Távírati Iroda) jelentések és PIA (Pithecus Intelligence Agency) dokumentumok.