A kalandozó magyarok egyik csapata, a palinéző-törzs (ma polinéz), Pál vezér irányításával eljutott Délkelet-Ázsiába, egy névtelen szigetre. Kis időre jurtákat vertek, de nagy problémába ütköztek. A szigeten garázdálkodott a nagyfa-szú, minden fát megrágott, a faszerszámokat is. El is nevezték a földet Szúrágta (ma Szumátra) szigetnek. A nagyfa-szú ellen nem volt orvosság, így kénytelenek voltak feltalálni a damaszkolt bambuszkést és szerszámokat. Azzal ráadásul kiválóan lehetett enni a főtt kagylót.
Tehát a világ első damaszk eszköze került a PTA - BASZKI (Pithecus Tudományos Akadémia - Bambusz Alapú Szerszámok és Kések Intézete) tulajdonába. Tudománytörténeti szenzáció! A palinézők - bár később továbbeveztek - megőrizték az ősi technológiát. Rendkívül tartósak lettek a késfélék, kiválóan teljesítettek banánhámozó vagy daraboló szerszámként is.
A nagyfa-szú legyőzésének titka is megmaradt. Az ősi leírás szerint a különféle bambuszcsíkokat bambusztakonnyal kezelték, majd a baszk törzsből származó kabalájuk, a törzs tagjává fogadott távoli rokon, Donna Tonna közreműködésével préselték. Ettől a nagyfa-szú undorodott és nem rágta meg, tehát az így készített eszközök nem pusztultak el. Még a kókuszrost spagóca is megmaradt, amivel - hasonszőrös anyagú övre függesztve, mint EDC volt használatos.
A teljes hossza 100 mm, a vágóéle 43 mm, a spagóca hossza izlés kérdése.
És igen, a vájtszeműek jól látják a tudománytörténeti földrengést. Nem elég a damaszkolás feltalálása, de ez az egyetlen fennmaradt darab azt is bizonyítja, hogy a kiridashi is ómagyar találmány!
A PTA - BASZKI Késmúzeum hálás köszönetét fejezi ki a felbecsülhetetlen éretékű ajándékért a Makuka-szigetek törzsfőnöknek Popókokó nagyúrnak.