Ha már így kitört a tavasz, menjünk északra, hiszen már az ókorban is ismert volt a kiridashik osztályának néhány északi képviselője. Már a Medvekula - saga is megemlékezik róla.

A reszelőbőrűek rendjének újabban PTA múzeumba került tagja egy vas aranyhal, esetleg guppi. Vagy egyes kutatók szerint inkább ebihal. Döntse el aki akarja. Az viszont biztos, hogy északi vígking, lappuló és/vagy alaszkai eszkimóka származék, tehát a rendszertani besorolása a fagyállók családjába tartozó Frostaica raspolyicus var. nyissz P.
Hogy a lámpabubusok se sertésedjenek meg, látható a képen még egy mini-kandeláber is. Fényereje 1 kandela, hatótávolsága 1 tipikus tipi, illetve 1 iglu. Egyszeri töltéssel órákig működik.
Nagyon életrevaló eszköz, kis bosszantásra simán fáramászik, merthogy fal nincs a közelben. A kép valóságazonos rekonstrukció, mert ilyet élőben csak a ősrégen, Sleym Krakogjsson idejében láttak.
A tengerparton a mohos sziklák sincsenek biztonságban tőle, simán kimászik. A fő veszélyt az jelentette, hogy amikor a viking drasztikulák megközelítették a partot hogy elkapják mint a náthát, ügyesen álcázta magát, így simán ráfuthattak. (nyissz-reccs-glugyglugy) Ha eszkimóka testvéreink résszemével nézzük, Inupia is megjárhatta kajakra. De ez egy másik történet...
Anyaga T12 (Thor12) acél, pengehossza 50 mm, vastagsága 7 mm, teljes hossza 112 mm. Benne a Mindentlátó Szem.
Külön előnye, hogy elhagyhatatlan. Ha ezt előveszi a vadász a -40 fokos fagyban, akkor nem tudja elveszíteni. (gy.k. odafagy a kezéhez a skinner)
Amúgy státuszszimbóleum is volt, hiszen ennyi vasat egy kiskésre elpazúlni csak komoly törzsi tanácstag engedhetett meg magának. Amíg meg nem elégelték és szánhúzókutyatápot nem csináltak belőle...