motto: "A jótett mindig elnyeri méltó büntetését." (életszerű ősi bölcsesség)

A békasztori folytatódik...

Ugrál a kecskebékalány a mocsár szélén. Nem benne, hogy a szép zöld bőrét mocsok ne érje.
Egyszer csak megpillant egy szép kövér legyet. Na ezt bekapom - gondolta a béka. (Frászt neked! - gondolta a légy.) Gondolatát tett követte és már tátott szájjal ugrott is. De óh, borzalom nem vette észre a rusnya barnavarangyot, aki szintén ugrott. A légyre. Félúton találkoztak a levegőben és olyan nyelvescsók lett az eredmény, hogy még egy békapornó-klubban is megtapsolták volna. A légy pedig röhögve távozott a tetthelyről.
Ezután jött a csoda, a rusnya varangyból deli legény lett*, aki hálából hazavitte a békalányt.
És otthon olyat mutatott neki, hogy ihaj!

Mivel rusnya békaként alig jutott kajához, hát megéhezvén elővette a kis békanyúzóját és "Virág" módon** készített magának egy finom rántott békacombot. Illetve kettőt, mert a nevezett farkatlan kétéltű pároscombú volt.

A kés igazi újrahasznosított gyártmány, kőmosott szénacél pengével. A megmarkolat anyagai egy rendes háztartásban előforduló holmik recirkulációi, azaz .22-es hüvely, kutyarágta marhalábszárcsont, valódi hamistürkiz és gombostűdarabka. A kés a manapság divatos fenntarthatóság szellemében készült, hiszen rendkívül könnyű lévén huzamos ideig, szabadkézzel is fenn tartható.
De lényeg a lényeg, végső tanulság: legyen nálad mindig egy jól megfent békanyúzó, mert mit lehet azt tudni...

* A parasztlegényt elvarázsolta egy boszi, mert némileg nem közeledett hozzá nemileg, de ha valaki,békaként lesmárolja, megszűnik a varázs. Mivel a smáradó fajtáját nem határozta meg a boszi, itt ez történt.

** Aki nem ismeri, az menjen vissza az óvodába.