Ha bárki abban reménykedne, hogy elfogytak a reszelőim, akkor nagy tévedésben leledzik. :-) De ez most nem az...

Egy szikh CIA (= EDC+++) kés, az öt K egyike. Nem a három K, nem a sarki K hanem az öt K.
Ilyen még nem volt a múzeumban. Most már van. És lesz is még állítólag. Elvégre India szikhes pusztái hatalmasak. Ráadásul az ajándékozó szerint egy szikh borbélyüzlet melletti műhelyben készült az eszköz. Tehát valódi.
Dr.Csantraszakáll Singh processzor, a PTA (Pithecus Tudományos Akadémia) rendetlen levedző tagja Ysapures városában tett szert erre a kirpanra. Ez valódi, ősi, az indiai kézművesség remeke, tiszta kézimunka. De vigyázat, állítólag már a kínai Chomuvuogmuk-ban is készülnek hamisítványok, amik gyártásazonos kivitelükből rögtön felismerhetően nem kézműves remekek...
Mivel a Csantraszakáll fiú egy rendes Pidjama állambeli szikhes tagosz, így egyből gondolt a Késmúzeumra. És a kés megérkezett. (Nem a Fekete Lyuk ZRt.-vel küldte.)
A tok hátoldalán a volt, előző tulajdonos vezetéknevét is megtalálhatjuk (Singh), nyilván azért, hogy ne keveredjen el más szikh-hez a sikkes - tulajdonképpen egyedi, vallási - eszköz.
A szakértői eredetvizsgálat (Invino Veritas Gurumukhi) szerint esetleg feltételezhető, hogy Singh a készítő mester neve, a méretből feltételezhető tulajdonos pedig Kaur volt. Szemből szembeötlik Káli istennő fekete vért folyató smaragdzöld szeme. Szóval ennek is van valószínűsége...
És hordható, merthogy a mérete - véletlenül - sündisznóhaver. Pengehossz 78 mm, vastagsága 2 mm, teljes hossza 138 mm, anyaga szénnel ötvözött vas, a markolat (új)ezüst. A tok elkészítéséhez kellett olajzöldes hevederszalag, vízcsapcső, trombitalemez, smaragdlapocska, kevéske ragasztó és némi káromkodás.
És hogy a reinkarnálódott ükpapa is részese legyen a dolognak, némi U alakba hajlított és beragasztott sambarbőr betét is belekerült.