Megint kiridashi. Itt egy megvasult tengeri sárkánykígyóhal. Egy valódi Serpidraco raspolyicus var. pisci. Már a koraókorban is megemlítette a híres Tonaludatus Vissaus megátusz és felfedező. Később a középkorban Lopez de Futaztan admirális hajónaplójában is szerepel, hogy Pondro Alvajaro közmatróz a hajó rumoshordójára tett szent esküvéssel állította, hogy St. Elmü fényénél látta a rettenetet. Persze a kor szokásainak megfelelően elkpékesztő méretűre dagasztva tálalták.
Az őszi mélyrehalászás felhozhat fura dolgokat. Különösen a Japán-környéki vizekből.
A jelen példányt a Kuki Maru kiridashihalász hajó kapitánya, Miki Odakaka san juttatta el tisztelete jeléül - és a jó tíz éve közösen elfogyasztott jelentős mennyiségű szaké emlékére - a PTA Késmúzeumának. Merthogy ami nálunk a róka, az náluk a sárkány...
És nem tüzet...
Íme a kis serpidraco az infravörös mélytengeri húzóhálóban a Kuki Maru rozsdás vasfedélzetén.
Láthatóan a sötét mélységek lakója, hiszen szeme alig, merthogy ott minek.
Az állandó sötétben nem is csoda, hogy ennyire becsavarodott. A farkára viszont büszke lehet, hiszen majdnem akkora tömegű mint a feje. Ez bizonyos fajtáknál ma is előfordul.
Nem a fej javára...
A megvasult jós(z)ág hossza 90 mm, (kinyújtva 152 mm), fejszélessége 20 mm, vastagsága 3 mm, vágóéle 33+15 mm, anyaga TSTM reszelőacél.
Agresszív fejállása a találékonyak részére többféle fogásmódot tesz lehetővé a fúrás-faragás szakmában. Bár személyesen még nem teszteltem, de egyetlen darabról sem hallottam, hogy gyakran kellett volna élezni, vagy - ó, egy alom borz - eltört volna...